| Alessandro Del Piero pályafutása egyik legsikeresebb másfél hónapján van túl. A Fiorentina elleni kupamérkőzésen lőtt mesterhármasával a klub történetének legeredményesebb játékosa lett, éppen az őt a klubhoz szerződtető Giampiero Bonipertit (182) a trónról leszorítva. Utána sem adta alább: bár rendszeresen csak csereként szállhat be, a Reggina, az Udinese és az Inter ellen is győztes gólt szerzett. Utóbbit szabadrúgásból, alkalmasint eldöntve az idei bajnokság sorsát. A vele készített beszélgetés alapját a La Gazzetta dello Sport és a Hurrá Juventus interjúi jelentették.
Hogyan kezdődött a kapcsolatod Giampiero Bonipertivel?
Del Piero: Még a Padova játékosa voltam, s a Juventus Udinében játszott. Boniperti meghívott a csapat szállodájába, hogy megismerkedhessen velem. Amikor meglátott - vagyis amikor először beszéltünk személyesen -, rögtön azzal kezdte, hogy el kell mennem fodrászhoz, levágatni a hajam. A Juventusban ugyanis szigorúan vették ezt, hozzátartozott a viselkedési normához.
Kapcsolatban vagytok még?
Del Piero: Ünnepek előtt telefonálunk egymásnak. Karácsony előtt például. S most legutóbb, amikor a Fiorentina elleni mérkőzésen megdöntöttem a csúcsot, a fia felhívott gratulálni.
Ugorjunk vissza az időben az első bajnoki gólodhoz! Az időpont 1993. szeptember 19.
Del Piero: Hasonló helyzetből szereztem, mint most a Fiorentina ellenit, amelyik a rekordot jelentette. Az előző héten már bemutatkoztam a Serie A-ban, a Foggia ellen, de hazai pályán ez volt az első találkozóm. Egy perccel azt követően lőttem, hogy csereként beálltam, egyébként az egyik legjobb barátom, Angelo Di Livio átadásából. Szeptember 19. nevezetes napja lett az életemnek, nem is lapozhatnám át a naptárban. Akkor van a házassági évfordulóm is.
Az immár 190 gól között akadtak igazán emlékezetesek. De most ne beszéljünk arról, amelyikkel Tokióban Világkupát nyert a Juve, vagy amelyiket sarokkal lőttél! Inkább elevenítsünk fel egy kevéssé ismert történetet. Az volt 94., 2001 februárjában, Bariban lőtted.
Del Piero: Talán ez volt az a gól, amelyik a legintenzívebb reakciókat váltotta ki belőlem. Apám nem sokkal korábban halt meg, nagyon nehéz időszaka volt az életemnek. Fájt annak az elveszítése, akiért mindent megtettem volna, s borzasztó érzés volt, hogy nem tudok segíteni rajta. Sok mindent át kellett értékelnem magamban, hírnevet, népszerűséget, gazdagságot. Mit érnek ezek, ha nem tudsz segíteni azon, akit szeretsz? Bariban a meccs végén lőttem be a labdát a kapuba, technikailag elég nehéz mozdulattal. Az öröm mintha kirobbant volna belőlem, felszabadított. Előtte egy héttel, Torinóban, a Napoli ellen is lőttem egy gólt, de annak nem volt nagy jelentősége, az utolsó percekben rúgtam, s már 2-0-ra vezettünk. Egyébként azt megelőzően több mint két hónapon keresztül nem tudtam gólt lőni. S aztán jött Bari, a 81. perc.
Amikor a Fiorentina elleni kupameccsen belőtted a gólokat, mindig felemelted a kezedet, s a szemedet az égre vetetted. Édesapádat, Ginót kerested?
Del Piero: Természetes gesztus volt. Éreztem, fentről figyel, velem van. Büszke rám. Szerettem volna megosztani vele ezeket a pillanatokat.
A mostani szezonban sok gólt szereztél a cserepadról beszállva. De soha egyetlen rossz mozdulatot sem tettél az ott ülők felé. Minden találatod után csak a megszokott szerény mosoly ült ki az arcodra. Nem nehéz elviselni, hogy már nem tartozol az alaptizenegybe?
Del Piero: Néha könnyebb, néha nehezebb. Én sem vagyok szent. A csapat viszont az a számomra. S ha néha rosszul is esnek dolgok, ha rosszabb periódusban is vagyok, ezeknek nem szabad meglátszaniuk. Úgy értem, nem szabad, hogy ebből a Juventusnak bármilyen mértékben is hátránya származzon.
Luciano Moggi azt mondta: "Del Piero, ha játszik, gólt lő. A lehető legjobban reagál a helyzetre." Szerinted is?
Del Piero: Mostanában jól mennek a dolgaink. A Juventus rendszerint győz, s ha én pályára kerülök, többnyire gólt lövök, főleg a Stadio delle Alpiban. A január s eddig a február különösen jól sikerült, a Fiorentina elleni kupamérkőzésen mesterhármassal döntöttem meg a klubrekordot, aztán sorozatban a Reggina, az Udinese és az Inter ellen is döntő gólt szereztem. De tiszteletben tartva Moggi úr véleményét, hadd tartsam meg magamnak a jogot, hogy azt mondhassam: többre vágyom. Nagy céljaim vannak még a futballban.
A nyári felkészülés során azt mondtad: "Az előző idényben mindent elfogadtam. A mostaniban azonban másként lesz." Másként lett?
Del Piero: Sok tekintetben igen. Sok minden megváltozott körülöttem.
Mondanál egy példát?
Del Piero: Nem szeretnék a konkrétumokba belemenni.
Salicében azt is mondtad, a Japánban tett túra sokat segített abban, hogy jobban megismerjed Fabio Capellót. Erről van szó?
Del Piero: Ismétlem: nem akarok a részletekbe belemenni. Jobban megismertük egymást, egymás nyelvezetét, s ennek folytán bizonyos kérdésekben egyezségre jutottunk. De tényleg nem akarok erről többet fecsegni.
Azt is mondtad, hogy nem tettél még le véglegesen arról, hogy esetleg kipróbálnád magad egy külföldi bajnokságban. Még mindig látsz erre esélyt?
Del Piero: Igen. Anglia és Spanyolország is nagyon vonzó a számomra. A Premiershipben óriási a hangulat, élmény minden meccs. Spanyolország nagy kihívás, s mégis remek színtér egy technikás csatár számára. Júniusban majd eldöntöm, merre vigyen az utam. Addig kár találgatni.
Capello nemrégiben azt mondta: "Del Pierót pályára küldöm, mert képes arra, hogy rövid idő alatt is eldöntse a mérkőzést." Miért nem vette ezt észre korábban?
Del Piero: Én nem akarom minősíteni a döntéseit. Szeretnék továbbra is csak azzal foglalkozni, ami az én feladatom.
A horvát Zvonimir Boban, a Milan korábbi csillaga úgy nyilatkozott a Gazzetta dello Sportban, hogy szerinte Capello nem tisztel téged eléggé. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy téged viszont kötelez a múltad, s hogy tekintettel kell lenned a rajongóidra. Utóbbival azt kívánta sugallni: játszanod kell. Vagy a Juventusban vagy máshol.
Del Piero: Olvastam a mondatait. S tetszettek. De egyelőre nem jött el annak az ideje, hogy ilyesmiről beszéljünk. Őszintén szólva, nem is nagyon tudom magam egyelőre máshol elképzelni, mint a Juventusban. A fejem búbjától a talpamig juvés vagyok. Júniusig mindenképpen itt futballozom. Aztán majd meglátjuk, mi történik.
Játszanál más olasz csapatban?
Del Piero: Soha.
A Barcelonánál mindig Messiről és Ronaldinhóról, a Real Madridnál Ronaldóról és Zidaneról beszélnek. A Juventusnál pedig a Szentháromságról (a vezérkarról, a Bettega, Moggi, Giraudo trióról - a szerk.) és Capellóról. Nem zavarja ez a játékosokat?
Del Piero: A Juventusnál az erős és határozott vezetőség, a jó szervezettség mindig is a sikerek egyik alapja volt. Más kérdés, hogy a győzelmeket aztán a pályán kell kiharcolni.
Tényleg nem zavar benneteket, hogy a Szentháromság tagjai és Capello többet szerepelnek a sajtóban, mint ti?
Del Piero: Nyugodtan mondhatom, még nem hallottam, hogy az öltözőben bárki is panaszkodott volna emiatt. Ráadásul én elfogult is vagyok Bettegával és Moggival, hiszen az első évet leszámítva velük dolgoztam a Juventusban. A harmónia sokat számít.
Nézzünk körül más csapatoknál is. Cassano elment Madridba, Totti viszont maradt a Romában. Te mit tanácsoltál volna nekik?
Del Piero: Totti igazi bajnok Rómában, jól döntött. Cassano számára a Real Madrid óriási kihívást jelent, s egyben nagy lehetőséget. Meg kellett ezt lépnie. Ha én hasonló helyzetbe kerülök, mint ő a Romában, ugyanígy tettem volna. Nem szabad félni a külföldi kalandtól. Az olasz játékosok valamiért félnek belevágni. Talán nem bíznak eléggé önmagukban. Pedig Vialli vagy Zola példája bizonyítja, megállnák a helyüket. Bobo Vieri is jól döntött.
Zidane azt mondta, Cassano még jobb, mint Totti.
Del Piero: Az ilyesféle ítéleteket jobb a játékos visszavonulása után megtenni. Totti eddig sokkal többre vitte, mint Cassano. De Antonio fiatal még.
Cassano, Vieri, Del Piero... Találkoztok a világbajnoki keretben?
Del Piero: Remélem, hogy igen. Igazából egyetlen valami hiányzik a pályafutásomból: egy nagy siker a válogatottal. S talán ez lenne az utolsó alkalom.
Szoktál még gondolni a 2000-es Európa-bajnokság balszerencsésen elveszített döntőjére?
Del Piero: Többet az 1998-as vb-re. Minden balszerencsésen alakult a számomra egy nagyszerű idény után. Hollandiában más volt a helyzet: tettem a dolgom, ahogy sikerült. S nem tartottam igazságosnak, hogy a végén engem kiáltottak ki bűnbaknak.
Most Brazília az első számú esélyes?
Del Piero: Mondjuk úgy, Brazília könnyebben nyerhet, mint bárki más.
Ki az, akivel a legszívesebben játszanál együtt?
Del Piero: Ronaldinho és Ronaldo, akivel 1998-ban hasonlóan futott a pályánk. Az Inter és a Juve vetélkedett a bajnoki címért, jól játszottunk, aztán a világbajnokság rosszul sikerült.
Valóban egyszer azt mondtad, az olasz bajnokságban Kaká az örökösöd?
Del Piero: Tartom. Ez a srác nem jó futballista. Nagyon jó! Nem bravo, hanem bravissimo. Öröm nézni, ahogy játszik.
Ha valakiről, ezt rólad is el lehet mondani. Mivel lennél elégedett mondjuk egy fél év múlva?
Del Piero: Olyan messzire nem tervezek. Mondtam már, nem döntöttem el, mi lesz júniusban. Egyelőre maradjunk a Juventusnál: legutóbb éppen tíz éve nyertük meg a Bajnokok Ligáját, ráadásul akkor a Milan nyerte a bajnokságot, éppen Fabio Capellóval. S nem mondtam még le a világbajnoki szereplésről sem. Tudom, hogy az olasz válogatott az elmúlt harmincöt évben csak egy nagy tornát tudott megnyerni. De hátha most jön a következő! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
