A Dorog AC, a MATEOSZ Munkás SE, a Teherfuvar SE, a Budapesti Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusa, 1947 és 1962 között a válogatott elsőszámú kapuvédője. Olimpiai aranyérmes (1952) világbajnoki második (1954), továbbá tagja az 1958. és 1962. évi világbajnok-ságon szerepelő magyar együttesnek. A „fekete párduc” a magyar labdarúgás legnagyobb kapusainak egyike. Ruganyossága, reflexei kiválóak voltak, kiegyensúlyozott, megbízható játékos „együtt élt” a játékkal. Ha kellett jó ütemi kifutásokkal segítette a védők munkáját. „Negyedik hátvédként” is emlegették. Gyors, pontos labdáival az ellentámadások sikerének is részese volt. Játékospályafutása után Tatabányán, Salgótarjánban és a KSI-ben edzősködött. Rövid ideig szövetségi edző Kuvaitban majd hosszú ideig a Volán SC egyesületi elnöke volt. |